Bringing Up Baby

Emlékszem, tavaly vagy kétszer is nekifutottam, hogy valami jégcsapolvasztóan napfényes válogatással köszöntsem a tavaszt, ám egyik alkalommal sem bizonyultam jó jósnak. Most már óvatosabban közelítek a dologhoz, sőt, már-már dacosan. Nesze, tavasz, itt egy forradalmian harapós mix!

Benne pár nem éppen google-barát zenekarnév, plusz a nemrég feloszlott Bloodkrow Butcher. A Lack of Interest, mint a „sportág nagy öregjei” bizonyítják újfent, hogy sebességükből mit sem vesztettek. És a végére némi promó a cimbiknek: a Human Error a finn Psykoanalyysivel csinált egy split-nagylemezt.

Mixtape No. 44

01 Sex Prisoner - Hard Feelings
02 Frau - Hostile
03 Peacebreakers - I Don't Like The Looks Of You
04 Bloodkrow Butcher - Butcher
05 The Stasi - German Guilt
06 Lack Of Interest - Live To Fight
07 Human Error - Csernobil, Fukusima, Paks

Nem is tudom, talán öregszem, és az agylágyulás első jelei mutatkoznak rajtam, de egyre fogékonyabb vagyok a noise-grind (vagy grindnoise?) névvel illetett zenei próbálkozásokra. Nem azt mondom, hogy fanatikus rajongó lettem, csak épp akadnak már olyan hangulataim, amikor ez a stílus tűnik a legadekvátabb választásnak. Itt van például ez a másfél perces(!) kislemez a Sissy Spacek nevét viselő formációtól: épp ideális hosszúságú az agyzsibbasztáshoz...

Ő Sissy Spacek, de nem hiszem, hogy szereti a noisegrindot

Sissy Spacek - Vanishing Point 7" (2011)

Egyfajta mérföldkőnek is tekinthető az alábbi dal a „zenei fejlődésem” szempontjából. Rádöbbentett ugyanis, hogy a tévékben, rádiókban nap mint nap hallható zenék mellett a surranópályán létezik egy önálló életet élő komplett kis világ, amit – jobb elnevezés híján – independentnek, vagy rövidebben, indie-nek neveznek. És, hogy bizony érdemes itt alaposabban kutakodni, mert sok-sok érdekes dologra lehet ott bukkanni. (Profétikus címek, mi?...)

A Pop Will Eat Itself még a C86-os generációval indult, de hamar elkanyarodtak és a hip-hoppal, elektronikával, indusztriális zenékkel kezdtek kísérletezni. (Van erre is természetesen egy muszájból kreált, de jólhangzó gyűjtőkategória: grebo...) 1996-ig elmuzsikálgattak, de rám egyetlen más számuk sem gyakorolt akkora hatást, mint ez itt. Leginkább ezért emlékezek vissza rájuk jó szívvel.

Pop Will Eat Itself - Wise Up! Sucker EP (1989)

Valami rémlett nekem, hogy a Sourpatch az egy jó zenekar, miután sejtésem helyességét ellenőríztem a videómegosztó segítségével, pikk-pakk begyűjtöttem tőlük némi hanganyagot is. Továbbá szembesülhettem a ténnyel, hogy tavaly a második nagylemezük után fel is oszlottak. Viszont az énekeslánynak van egy párhuzamosan futó projektzenekara Try The Pie néven, amelyben szorgalmasan gyártja a Softies-ra hajazó szobazenéket. (Keresgéléseim melléktermékeként rábukkantam a Sourpatch név jelentésére is, az urban dictionary szerint: A term for a woman's nasty vagina... Hmmm...) Nem véletlenül említettem egyébként a Softies nevét, ugyanis a napnál is világosabb, hogy Rose Melberg volt rájuk a legnagyobb hatással.

Sourpatch - demo 2009

Do you understand? There is no translation.
Do you understand me? There is no translation.
Do you understand me? Do you understand?
So many ideas lost in translation. So many ideas lost.
Do you understand me? Do you?
Reduced to one language, a common thread is all that you
have left to sew your mouth shut.
Words are like colors, painting a picture of ideas.
But the canvas looks whiter each day, colors fading as
words go extinct.
What are you trying to say? What if we learned, not erased?
What if we learned to embrace? Homogeny is a tragic way to
communicate. It's all I can say.
I want more than one voice. There's more than one way to say "I love you".
More in my heart than the words in my mouth.
More to the feelings and thoughts that define me than a
single language could ever hope to let out.
Cultures die as fast as their mothertongues.

1905 / Amanda Woodward - split 7" (2004)